Promo Film | Studio »

Zürich – vizit Ádámnál (2016. okt.)

Zene: Moderat – Nr. 22

Zürich sokmindenben nem hasonlít Szeredára, pl. itt nincs éppen akkora nagy köd.

Ádám munkahelye … pöpec. Az első része tiszta fa. Itt van többek közt a doodle egyik székhelye is.

Ádám dolgozik, nem tudja, hogy fotózzák. (Messenger fotó Ágotának, hogy hol vagyok :)) Ez a régi épületrész, itt minden fém, üveg és szivacsgolyó. Az épület ezen felén nem kapsz egy olyan sarkot, ahol ne lenne egy ilyen golyó. A háború nyomaira utal az is, hogy az asztalokon minden billentyű és egér mellett ott van a csőre töltött játékfegyver, a tuttisok nem viccelnek.

A cégen belüli csocsó bajnokság első fordulója. Ekkor állt a legjobban az ellenfél, mert még nem kezdődött el a meccs.

A csocsófigurák öltözéke alapján megállapítható, hogy legalább 20 éves asztalról van szó, ha nem több. Amúgy ez nem számít, tökjó asztal.

A háttérben megjelenő régi fényképek biztos a svájci foci aranykorából valók, a 30-as vagy 50-es évekből, jó példát mutatnak a Nike cipőben játszó modern kor képviselőinek, köztük Janne-nak is, aki egy tökszimpi bázeli lány. Ágota most biztos féltékeny, de tényleg nincs amiért.

A magyar vezette csapat tarol, éppen utolsó góljára összpontosít Ádám, precíz passzolgatásokkal juttatja az ellenfél kapujába a műanyag labdát. A fölényes győzelmet (10-3) Janne (és csapata) jól viseli, pedig mérgelődhetnének is, hiszen csapattársa elutazott és egy cserejátékossal kellett játszania. Háttérben a svájci válogatott gólt fejel, akkor még nem volt olyan sok exjugoszláv a csapatban.

A délutáni Silent* bear O’clock után megéhezett társaság Don Leone vendéglőjében kapott nehézségek árán asztalt. Paradicsomos pizzát rendeltem, és végre jól esett. Jobbról Claudio nézi a számla kiállítását, nélküle aznap délután a számítógépemet se tudtam volna elindítani. Mellette van Marcello és kedves barátnője Samira.    *Silent bear O’clock – az utolsó hasonló eseményen a Tutti csapata kiviselte magát, valójában csak berúgtak egy kicsit és biztos énekeltek vagy hangosabban kommunikáltak, nincs ebben semmi rossz. A gond csak az volt, hogy voltak olyanok még az épületben, akik ezt nem tehették meg.

A bajnokok reggelije. Isten éltesse Ádámot. Zabpehely szójatejjel, mangóval és banánnal. Atyaég.

Ha egyszer magánházam lesz, akkor ott lesz a padlófűtés, hogy mezítláb járhassak.

Ezen a képen a szemüvegemen, cipőmön és gyűrűmön kívül MINDEN az Ádámé. (A telefon a Szüleimtől van). Egy nagyon szuper futásra mentünk. Köszi Ádám 🙂

Őszi időben a legjobb kocogni.

Az erőleves a legjobb dolog, ha kerülget a hűlés.

Mivel szép idő volt, minden percét érdemes volt kihasználni. Irány a város bicajjal …

és kesztyűvel.

És a Schindelhauer, ami egy ékszer bicaj.

A híd alatt nagyon kúl üzletek voltak.

Zürich és a tó.

Ádám éppen feláll, hogy a Schindelhauer ne törje össze a fenekét. Ugyanezt tenném én is.

Ekkor már tudtuk jól, hogy vasárnap ritka szar idő lesz. Sült-gesztenyét zabálva az utolsó percig kihasználtuk a napot. Akkor még nem tudtam, hogy HDR üzemmódban a “régi” telefonom még 3D-és  fényképeket is tudott készíteni.

Bicajjal bejártuk a fél várost. Tökjó ötlet volt. Ádám itt éppen a tó megközelítésének útvonalán töri az eszét, hogy minél többet tudjon megmutatni a városból. Értékeltem.

Háttérben látszanak a hegyek. Senki se tudja, hogy mennyit kínlódtam, hogy kihozzam azokat a képen. Ennél a pontnál eldöntöttem, hogy új telefont szerzek magamnak. Persze egy nappal ezelőtt Ádám és Michael (berlini jófej) rendesen beolvasott ennél a fejezetnél.

A táskát azért hozta Ádám, hogy bicaj után bevásároljunk. Operatívak voltunk, meg kell adni. 2 napra jöttem és 3 éjszakára. Egy elvesztegetett percünk nem volt.

Utóbbi időben imádom a fekete-fehér képeket.

Ez egy földalatti átjáró. Gyorsítani kellett, hanem élvezhetetlen volt. Régóta keresem azt a képet, amelyikre ezt a piros VSCO filtert először használhatom. Irreversible (2002, Gaspar Noé)

Ilyen egy két megapixeles szelfi. Holnaptól ez nem így fog kinézni.

A csajok örülnek, hogy kebabot veszünk.

Zseniális ötlet volt a bicaj után egy jó gyors kebabbal pótolni az energiahiányunkat.

Háttérben az újra divatba jött tömbházak. (Akkor tudtam meg ezekről sok érdekes infót)

Ennyire jó kebabot utoljára Ágotával ettem Kreuzbergben egy török szakácsnál, ahová Merkel is betért egyszer. (Nem legenda esküszöm, tényleg, láttuk a fényképet)

Liftes szelfi mielőtt még kimentünk volna a városba este. Blanka piszok jól tud hajat vágni és még a festéshez is jól ért. L’Oreal Professionel termékeket használ azt hiszem. Ezek tökjó minőségű anyagok, mesterfodrász barátaimtól tudom.

Yannick (lehet egy “n”-el) tíz éve alapított barátjaival egy rádiót, annak az évfordulójára hívott meg, nagyon jól esett ez. Egy privát buli egy pincében, a régi idők emlékére. Egyedi vagány élmény, zsupsz bele a zürichi alternatív underground életbe. Woww. (Hely: L’enfant Terrible)

A bár plakátjai.

Utána egy koncertre mentünk, amire Michaell vett jegyeket. Képes volt elrohanni 4 sörért, mielőtt bementünk volna, szimpatikus.

Hazafelé este. Egész pontosan nem jöttünk rá, hogy milyen célból került ez ki. Lehet, hogy madárijesztő, de mit lopnának el a madarak.

Éjjeli látkép Ádámék lakásából. Három tömbháznyira az erdő / Ropogos üde friss levegő

Olyan reggelit ettünk másnap, hogy hét nyelven beszélt. Boldog mozarellák lubickoltak az egyre jobban forrósodó tojásrántotta felszínén, miközben vékony sonkaszeletek pirultak ropogósra a másik tepsiben. A mesterszakács változatlanul Ádám volt.

Amikor a jelszavat újra be kell vezetni.

Lazac zöldborsóval. Mondanom se kell, hogy ki az ötletgazdája. Ezután C.S. pár órán keresztül.

Egyértelmű!

Hiába is írok róla, ezt meg kell kóstolni.

Hétfő hajnalban a 3-as számú villamossal indultam az autóbusz állomásra. Ágota 4 nimfává változva vonszolt fel a járműre, hogy még aznap hazaérjek.

Memmingen felé a buszból boldog német házak kacsintottak, mielőtt még felültem volna a Wizzair egyik gépére, ahol a kedves román utasszállítók magasságomat látván. felajánlották bérmentesen a vészkijárat nagyobb hellyel ellátott székeit. Milyen jó emberek.

 

Ádám albuma itt 🙂