Promo Film | Studio »

Bärlin – 2016

ANNA ÉS VÁROSVIZIT

Indulás a Jankómezei reptérről. (ha már van Ferihegy)

Ágota gondterhelten keresi a nyuszi kolónia futkosó tagjait. Gyakran látjuk őket a reptéren.

Annyira nem egyedi itt fényképet készíteni, de túl sok fénykép nem készül itt.

Olyan kevés csomaggal indultunk Berlinbe, hogy nem volt amit átpakoljunk egymás hátizsákjába.

Szakítva a berlini látogatás hagyományaival, idén a kebab helyett egy kínai laskázás kényeztetett az Ostbahnhofon.

Egy kötelező szelfie

Ki gondolta volna, hogy Dancs Annamari bekerült Madam Tussauds viaszfigurái közé.

Ez aztán a szép focicsapat hirdetés. Lefordítva: Schalke a legvagányabb klub a világon. Sok sikert. Összehasonlításképpen a Steaua drukkereinek a szlogenje: Muie Dinamo!

Hamburger Bahnhof, ami nem egy hamburgerezeő, de nem is egy vonatállomás, hanem művészeti galéria és  még milyen.

Ágota boldogan pózol a bejárat előtt. Azt is hihetné az ember, hogy valójában oda van photoshoppolva egy északi sarkon készült inuit kislányt ábrázoló néprajzos fotóról. Nagy a boldogság, diákigazolvánnyal féláron lehet belépni.

A török néni, akinek a kiállítását megnézzük. Zseniális anyag.

Soha nem voltam egy Star Wars rajongó, mégis aranyos ez a festménye.

Ez az installációja különösképpen tetszett. Az egyik isztambuli negyed (a nevét már elfelejtettem, de Ágota biztos tudja), ahonnan a művésznő származik évszázadok óta teli van estilányokkal. Nem véletlenül, hiszen itt van az egyik kikőtő is, ahová szőrős alacsony sötét matrózok érkeznek. Az évek során a lányok közül rengetegen eltűnnek. Az installáció pedig pont erről szól, a masnikra rá van írva gondolom az eltünési dátum, és nevük kezdőbetüje, miközben jobb oldalról mint egy langyos mediterrán szellő, itt egy ventilátor mozgatja őket.

kkkkkk

A további kiállítások.

A három könnyező férfi története.

A székek elrendezése arról árulkodik, hogy milyen aktivitás volt azelőtt. Pl. A jobb szélső székpárnál akár egy pár is ülhetett és egyikük kedves szavakat suttogott a másik fülébe szájperem-fülcimpa érintéssel

Ezek megszáradt zsírtömbök, hihetetlen. Alább a koncept.

Joseph Beuys a tettes.

Német kurátorunk éppen távozik a roppant izgalmas vezetett sétánkról. Határtalan türelemmel beszélt nekünk a kortárs művészetről, miközben harmadgenerációs török licisek végigdumálták az egészet. Képzeletben egymás után osztogattam a sallereket.

A közepébe hőmérő volt téve, vagy három hónap alatt keményedett meg.

Cucc terem vetíteni.

Ez egy élő figura és nem installáció, valójában nem tudom mi, de valamiért filmezték.

Olyan gyorsan mehet ez a tolószék szállító, hogy tűkör van a kanyarba téve.

Ez egy olyan kert, amit nem gondoznak … akarattal. A lustasághoz való jog, vagy valami ilyesmi a címe ennek. A kurátornő szerint a kortárs művészet (és nemcsak) egyik forgatórugója a lustaság. Miért is ne.

Egy jó kis Dönner a kultúra után.

Ismerős rongyszőnyegek.

Egyszer ezt is ki kell próbálni. Amúgy egyik művészeti témája volt a török művésznőnek a leopárd minta, innen jött az ötlet.

Ez az ötlet nem jött sehonnan, de majdnem megvettem, csak jobban hasonlít egy parókára, mint egy sapkára.

Még leengedett fülekkel is.

Ágota itt három dolgot nem tud. 1. Azt, hogy fotózom 2. Azt, hogy egy amerikai csávó a szeme sarkából menés közben lekapja 3. És azt nem tudja még, hogy hogyan állna neki a kalap. Ez utóbbiban segítek neki.

TA-DAM!!!

Vigyázat sznobság következik! Ez a sapka is jelzi, hogy mennyire kevés dolgot láttunk a ruhafelhozatalban, ami tetszett.

Vásárlás utáni fáradság.

Cuki

8 éves voltam, amikor először próbáltam ki a szánkót hason. Láttam én is, hogy az aprozár előtti lejtőn a nagyobb fiúk  megfutamodnak és ráugranak hassal a szánkóra. Alacsony repülésnek hívták ezt a műveletet. Én is kipróbáltam, ráugrottam  és mielőtt még élvezni tudtam volna,

a szánkó madzagja beleakadt egy drótba, ami kiállt a hóból. A szánkó hirtelen megállt és én tovább folytattam az alacsony repülést. Abban az időben még nem volt plasztikai varrási mód, a hőstettek maradandó nyomot hagytak az emberen és én maradtam egy szép hosszú vágás jellel az államon.

Az istennek se jön össze ez a csücsörítés, pedig egyesek olyan kurvajól csinálják.

Ez az az arc, amit még soha nem láttam Ágotán. Biztos akkor szokta csinálni, amikor leoltom a villanyt.

Az inuit kislány visszatér.

Ez a kalap is jól áll.

Ádám-Blanka barátaink most éppen Ázsiában vannak, nem fogunk annyira irígykedni, de azért egy koreai kaját bedobunk

Tofu über alles.

Kacsahús. Messze nem volt annyira finom kaja, mint, amit Anna készített az utolsó este.

Felhőkarcolók a Potsdammer téren. (Biztos, hogy egy m-el írják, de nincs már türelmem ezt is legugelezni)

Ágota először itt születése előtt járt. Rozi mama terhesen látogatta Berlint.

Potsdamer tér egy m-el.

Anna beszervezett egy kúl happeningre. (MOST Wanted: MUSIC 2016) A barátnője hangol éppen.

Néha le szokott vetközni az ének alatt, de most ez nem történt meg, vagy lemaradtam róla.

Kevés volt a fény, kicsit zajos a kép, de szép mosolyok jól látszanak.

Ágota és Anna buliznak.

Alacsony fénynél a telefon bekapcsolja az impresszionista üzemmódot.

Egy kicsivel több fénynél pedig már pointillizmus van.

Olyan hideg volt, hogy átkapcsoltam hajléktalan kinézetbe.

Tränenpalast. Itt lehetett átutazni Nyugat-Berlinbe. Szuper kiállítás, Anna ajánlotta. Egyáltalán nem fárasztott le az anyag és mégis otthagytunk 2 órát.

Olyan jól megültük magunkat, hogy kis hiján elkéstünk a BMW gyár vezetéséről.

Itt még nem tudtuk, hogy milyen egy séta itt, ezért olyan széles a mosoly.

Itt még lehetett fotózkodni. Ágotának piszok jól áll a motor.

Nekem kicsik ezek a BMW motrok, vagy a motrok úgy általában.

De ketten már jobban nézünk ki.

Annyira nem volt rossz ez a vezetés, csak kevés fizika óránk volt liciben, hogy mindent értsünk a motrok felépítéséről … németül.

Pár órás pihenés egy könyvesboltban. Megtetszettek az alábbi illusztrációk.

Este összefutottunk Annával. Éppen a török gyerekek iskolából való kiesését beszélik.

Nem is örül ennek a témának a középen levő német fiatal.

Kocsmatúra 1.

Forralt bor helyett valami meleg almalé piát kaptam, annyira jó volt, hogy meg kellett duplázzam.

A zöld Buddha ritkaságszámba megy. Többszöri google keresés után sem találtam hasonlót.

A klotyóban is megtalálható a falon. Itt van valami, amit csak a helyiek értenek biztos.

Anna sokkal profibb módon pózol, mint mi a zöld Buddhával, de neki könnyű, mert gyakran jógázik és még este is néha a jóga matracon alszik … ha fáj a háta.

Ezen nagyot kacagtunk.

Anna első flipperezése.

Egy idő után már csak kivülről néztük a kocsmákat.

Az esti metrón az átlagéletkor legalább harminc évvel fiatalodik, de ez így nincs rendben.

Erről is lemaradtunk.

Újabb könyvesüzlet és még 3 óra lapozás.

Török esküvős fotózás a Musem Insel egyik lépcsőjén.

Csesszék meg.

Csak az összetört részek az eredetiek.

Valójában nem is rendes magassága az Istár kapunak, mivel hamarabb elkészült a múzeum, mint ameddig kiásták az összes részét. Kiderült jóval magasabb volt a kapú, ezért kicsit lecsaltak a tetejéből.

Ez egy egyszerű piac homlokzata Milétoszból asszem, tudtak élni ezek, meg kell adni.

Berlin olyan sötét amúgy, ezt Anna is észrevette. Itt is sötét van, csak jó a fotógépem.

A török esküv folytatása. Fotózással egybekötött buli.

Ágota jobb kezében az Annának hozott csomag.

Anna Linde házában lakik.

Mindennek megvan a helye, mégha nem is úgy látszik. Van egy belső rendszer.

Roppant finom kajával vártak. Köszi Anna 🙂

A desszert mennyei volt. Minden jó benne: sárgarépa, cékla és a többi nem jut eszembe, pedig sokminden belekerült és jól összeálltak az ízek.

Konyha nappali.

Ágota 10 macskával reggelizik.

Az emeletes busz az egyik legtutibb dolog.

Sokat gondolkodtam, hogy ide feltegyem-e ezt a képet, mivel Ágotának tetszett az egyik srác.

Galambüldözés az Sándor téren.

A legmodernebb állomás.

Teljesen felismerhetetlen a wizzair ha nem lila.